Az internet ismét két táborra látszik oszlani a szilveszteri kölni események kapcsán:
1. Akik igazolva érzik a közel-keleti és afrikai bevándorlók (a migráns kifejezést már kerülöm, ugyanis nemrégiben szitokszóvá vált) erkölcsi alsóbbrendűségét, befogadásuk politikájának bukását, és mindenkit agyatlan zombinak tartanak, aki emberszámba venné, segítené a (nagyobb részt) háború elől menekülő emberek tömegét.
2. Akik úgy gondolják, az elkövetők etnikai hovatartozására nem szabad figyelmet fordítani, csupán az elkövetett cselekedetek törvény általi büntetését szorgalmazzák, ennek végeztével hátradőlnének, és úgy gondolnák, a probléma meg van oldva.
Megint a józan gondolkodás, a kellően mélyre való leásás, a gyökérok felkutatása és az annak megoldására való törekvés az, amit hiányolok.
Én inkább menekültpárti vagyok, utálom, ha valaki még egyet rúg azokba, akik amúgy is szörnyűségek elől menekülnek. A magam részéről vittem nekik gyümölcsöt, pokrócot, hálózsákot is. Továbbá, Köztár... II. János Pál pápa téri lakosként nap mint nap láttam őket, és nem hogy félelmetes nem volt a jelenlétük, de azt kell mondanom, hogy amikor ott voltak, tulajdonképpen nagyobb volt a nyugalom, mint máskor szokott lenni (szemét volt ugyan, de hát ezzel jár, ha túl sok emberre túl kevés kuka, WC stb. jut - itt nem a közterület-fenntartók munkáját kívánom kritizálni, ők is megtették, amit tudtak, a helyzet váratlanul ért mindenkit - ezt most ne is firtassuk).
Szóval a háború elől menekülőkkel szemben az empátia szerintem is mindannyiunk kötelessége volna.
Ugyanakkor:
A molesztált nőkkel szemben csak úgy mutatunk kellő empátiát, ha az ügyük kapcsán nem szelektáljuk a napfényre kerülő információt, hanem annak egészét feldolgozva keresünk megoldást.
Nyilvánvaló, hogy egy ember származása önmagában nem jelenti az ő erkölcsi, emberi minőségét, és az ezt hangoztatókkal vitába kell szállni, de az a kérdés, hogy "És mi van, ha arabok voltak a férfiak, akik nőkre támadtak Kölnben?" ebben a formában egy kicsit talán erős.
Ha ez a helyzet, akkor azzal igenis kezdeni kell valamit. Ha a társadalomnak egy (például kulturálisan) jól körülhatárolható része nehézségekkel küzd abban a tekintetben, hogy beilleszkedjen, vagy hogy megértse, az ország, ahol épp tartózkodik, a szexualitást nem úgy közelíti meg, ahogy ő ahhoz hozzá van szokva, akkor ott bizony akad teendő.
Nyilvánvaló, hogy seggfejek, erőszakos emberek, nemi erőszak-elkövetők stb. vannak a közel-keleti és az európai kultúrában is (pontosan ugyanúgy, ahogy becsületes, tisztességes emberek is előfordulnak bármelyikben), de ha a nők tárgyiasítása az egyik kultúrára inkább jellemző, mint a másikra (az európai kultúrában is benne van persze, csak valamivel szofisztikáltabb formában), akkor az abból a kultúrából érkezettekkel (célzottan, igen!) meg kell értetnünk, hogy itt a dolgok nem így működnek, és amit ezek az emberek tettek, az - bármennyire is sajnáljuk az akár épp őket ért szörnyű tragédiát - számunkra semmi szín alatt nem elfogadható. Mert csak ennek az alaptételnek a megértetése és elfogadtatása teszi mindannyiunk számára lehetővé a békés együttélést. Amit nem mellesleg meg kellene tanulnunk, mert a migráció nem fog leállni, sőt, a klímaváltozás kapcsán valószínű, hogy egyelőre csak egy ízelítőt kaptunk belőle.
Annak megállapítása, hogy egy bizonyos társadalmi közegben egy bizonyos típusú bűncselekmény elkövetői között egy bizonyos kultúrához tartozó emberek többségben vannak (ami mellett simán lehet, hogy az adott kultúrához tartozók többsége nem követ el sem ilyen, sem másmilyen bűncselekményt, félreértés ne essék!) önmagában nem gyűlöletbeszéd. Csak abban az esetben, ha azt feltételezzük, hogy ezeknek az embereknek az erkölcsi minőségét a származásuk határozza meg, a génjeik parancsára cselekszenek úgy, ahogy, és épp ezért társadalmi neveléssel nem lehet őket beintegrálni.
Amennyiben a célunk nem ennek a ('20-as, 30-as években többek közt Hazánkban is igen népszerű, azóta viszont tudományosan többszörösen megcáfolt) fajbiológiai tézisnek a bizonyítása, hanem az elkövetett bűncselekmények szociológiai hátterének feltárása, megismerése a pontosabb és hatékonyabb (empatikus, erőszakmentes, de a szükséges minimális szigortól vissza nem riadó) megoldás keresése, arra nem volna szerencsés rásütni a rasszizmus bélyegét. (Itt már írtam erről egy keveset a szólásszabadság és a polkorrektség kényes kérdése című bekezdésben).
Kerülendő az általánosítás, mint mindig. De egy ilyen jelentős körülmény figyelmen kívül hagyásával átesnénk a ló túloldalára. Ez a viselkedés a probléma egyik jelentős szegmensének az egy az egyben való szőnyeg alá söprését jelentené.
Amennyiben a célunk nem ennek a ('20-as, 30-as években többek közt Hazánkban is igen népszerű, azóta viszont tudományosan többszörösen megcáfolt) fajbiológiai tézisnek a bizonyítása, hanem az elkövetett bűncselekmények szociológiai hátterének feltárása, megismerése a pontosabb és hatékonyabb (empatikus, erőszakmentes, de a szükséges minimális szigortól vissza nem riadó) megoldás keresése, arra nem volna szerencsés rásütni a rasszizmus bélyegét. (Itt már írtam erről egy keveset a szólásszabadság és a polkorrektség kényes kérdése című bekezdésben).
Kerülendő az általánosítás, mint mindig. De egy ilyen jelentős körülmény figyelmen kívül hagyásával átesnénk a ló túloldalára. Ez a viselkedés a probléma egyik jelentős szegmensének az egy az egyben való szőnyeg alá söprését jelentené.
Az információk egészének (előre elkészített koncepció szerinti szelekció nélkül történő) összegyűjtése, józan elemzése és értékelése, indulatoktól mentes, bosszúállás helyett megoldást kereső szemléletű szintézise vezethet ki minket a jelenlegi szomorú és veszélyes helyzetből. Ha bármi más utat választunk: eltévedtünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.