Korábbi posztjaimban (1, 2, 3) hangoztatott véleményemet tartván, a tegnapelőtt Brüsszelben történt robbantásos merényletek kapcsán - a szomorúság és az indulat első hullámait követően - felmerült bennem az esemény minél pontosabb megismerésének és értelmezésének az igénye, ezért igyekeztem olyan cikkeket keresni, melyekben valóban releváns, a (félreértés ne essék: fontos, csak épp a helyzet felmérése szempontjából kevésbé érdekes) személyes drámáktól független információk olvashatók.

Az alábbiakban nem saját gondolataimat fogom közölni, hanem néhány írásból idézek részleteket, amelyeket érdekesnek találtam.

Elsőként fussuk át a Foreign Policy egyik tegnapi cikkét.

[...] Ez a támadás - még ha érzéketlenül hangzik is - várható volt. Charles Michel belga miniszterelnök gyakorlatilag ezt mondta egy Brüsszelben tartott sajtótájékoztaón, alig néhány órával a támadások után. "Tartottunk egy terrortámadástól - mondta - és most bekövetkezett."

Ez, hogy "bekövetkezett", egy kormányzat részéről nem elfogadható magyarázat többé. Miután már két éve csatlakoznak európai nemzetiségűek tömegesen a szíriai "dzsihádhoz", és az Iszlám Állam újra és újra a hitetlenek földjén elkövetendő akciókra hív fel egyre több nyelven, ennél felkészültebbnek kell lennünk.

Belgium részéről pedig különösképpen többet várunk. [...]

Az elmúlt tizenöt évben a csöppnyi Belgium neve túl sok terrortámadás kapcsán merült fel. Az afgán ellenállás hősének, Ahmed Sah Maszudnak a gyilkosai átutaztak Brüsszelen még 2001-ben, támogatókat és erőforrásokat gyűjtve, mielőtt Afganisztánba mentek volna [...]. Mehdi Nemmouche, aki 2014-ben a Belga Zsidó Múzeumnál követte el a szíriai dzsihád első európai földön véghezvitt csapását, egy ideig a belga főváros mára hírhedté vált Molenbeek negyedében tartózkodott. Amikor Amedy Coulibalynak - a francia állampolgárnak, aki megtámadott egy párizsi kóser boltot néhány nappal a Charlie Hebdo elleni támadás után - fegyverekre volt szüksége, egyenesen Brüsszelbe ment. És, mint tudjuk, a november 13-i párizsi támadók közül négyen [...] szintén Molenbeekből származtak. [...]

A brüsszeli támadásokat követő reggelen [...] a Zaventem repülőtér biztonsági kameráinak felvételein beazonosítottak kettőt a három támadó közül. A két öngyilkos merénylőben Khalid és Ibrahim El-Bakraoui-t ismerték fel. A testvérpár a rendőrség számára sem volt ismeretlen [...]. 

A harmadikat Najim Laachraoui-ként azonosították [...], akinek a DNS-ét tavaly megtalálták a párizsi merénylők házaiban [...].

Ezeket az összehangolt támadásokat nagyon sok idő megtervezni és végrehajtani. A Zavantem reptér váróterméberől készült felvételeken látható rombolás mértékéből ítélve az öngyilkos merényletekhez komoly robbanóanyagokra volt szükség, óriási mennyiségben. Mindezt négy nap alatt összebarkácsolni képtelenség, bármit mondanak is az Iszlám Állam szimpatizánsai. [...]

Mindez azt bizonyítja, hogy egy európai nagyvárosban létezik több, beágyazott hálózat, amelyek párhuzamosan működnek. Ez persze ijesztő, de [...] jobb, ha túltesszük magunkat az ijedelmen, méghozzá hamar, hogy arra koncentrálhassunk, miként nézzünk szembe a következő kihívással, amíg még nem késő.

Belgium már hosszú ideje a [...] dzsihadista csoportok nagyon kézenfekvő célpontjának látszik; néha azon tűnődtem, vajon nem azért kerülik-e ezek a fegyveresek a kis európai országokat, mert annyira jók ott a körülmények a dzsihadistává váláshoz.

Belgium régóta a fegyverek, és különösképp a Coulibaly- és Abdeslam-félék által oly kedvelt automata fegyverek bevásárló központja, egy fegyvertartást szigorúan szabályozó kontinens közepén. [...]

Annak, hogy Belgiumnak gondot okoz megbirkózni a fegyver-feketepiaccal, ugyanaz az oka, mint amiért képtelen fogást találni a bűnöző-dzsihadista fenyegetésen. Az országot egy decentralizált adminisztráció vezeti, a közigazgatásilag egységes nép a francia és a flamand anyanyelvek mentén hasad ketté. [...]

Régebben a 19 részből álló Brüsszel minden városrészének külön rendőrsége volt. Ez 19 különálló rendőrséget jelent [...]. Mára összevonták őket hat hadtestté, ami még mindig abszurd módon sok egy 1,4 millió lelkes városban. A különböző ügynökségek közti információáramlás kudarca olyan súlyos [...], hogy Belgiumban [...] senkinek sincs fogalma az országban engedély nélkül tartott fegyverek mennyiségéről.

A Molenbeek körüli vita [...] erős politikai színezetet kapott a november 13-i párizsi támadások után; a jobbközép politikusai a szocialistákat, főképp Philippe Moureaux-t, Molenbeek 1993 és 2012 közti polgármesterét vádolják [az áldatlan állapotokért.]

[A Le Soir napilap egy cikke szerint] húsz éven át működött egyfajta omerta-törvény, ami alapján mindenkit, aki meg próbálta törni a hallgatást vagy fel akarta hívni a figyelmet a problémákra, iszlamofóbnak és rasszistának bélyegeztek.

[...] Amikor Hind Fraihi, egy marokkói származású belga újságíró kiadott egy könyvet [a molenbeeki állapotokról], a saját közössége árulónak titulálta, a sajtó és a liberálisok pedig bírálták. A közösségen belülről érkező vészjelzések figyelmen kívül hagyása, az azokat leadók "öngyűlölő" arabnak vagy muszlimnak nevezése gyakori a baloldali-liberális körökben. Ahogy Amerikában és Európában az iszlámmal kapcsolatos beszéd egyre leplezetlenebbül rasszistává és iszlamofóbbá válik a Donald Trump-féléknek és különféle rosszindulatú európai politikusoknak köszönhetően, a közösségen belül vészharangokat kongatók elhallgattatására való törekvés még inkább fel fog erősödni a baloldalon.

Ez azért is baj, mert így a baloldal [...] figyelmen kívül hagyja a közösség azon tagjait, akiknek mélyebb ismereteik vannak a problémára ható társadalmi dinamikákról. Pedig ők lennének képesek időben jelezni, ha valami nincs rendben. [...]

Belgiumban [...] kevesen értik a muszlim polgártársaikat. Franciaországgal ellentétben [...] Belgiumnak nincs gyarmati múltja a muszlim térségben. [...] Belgium és a muszlimok közös története csupán a háború utáni gazdasági fellendülésig nyúlik vissza. [...]

Európa [egykor] olyan gazdasági körülményeket kínált, amelyekért a '60-as évek bevándorló generációja még hálás [lehetett], de a gyerekeiknek  már kevesebb szerencséje volt. A '70-es évektől kezdődő gazdasági visszaesés következtében bezárták a belga szénbányákat és nehézipari üzemeket, [ami a munkanélküliség megnövekedését okozta.] Adjuk hozzá a munkanélküliséget az elégtelen rendőri munkához valamint az ügyetlen adminisztrációhoz és szolgáltatásokhoz, és megkapjuk a marginalizáció és radikalizáció tökéletes táptalaját. [...]

[...] Molenbeekben [...] régi, az elhagyott anyaföld vidéki régióiból hozott, idealizált életvezetési elvek [uralkodnak. Ezek az elvek a közösségeket összetartó erőként lépnek fel.] Ezen kötelékek segítettek Abdeslamnak négy hónapig bujkálni a belga biztonsági szervek orra előtt. [...]

A gond az, hogy egyre több minden bizonyítja a kis, rendezett szervezeti felépítésű terrorista sejtek létezését Európa-szerte a Molenbeekhez hasonló helyeken. [...] A hatóságok számára nincs más út, mint megérteni ezeket a hálózatokat, és beszivárogni azokba.

Egy másik Foreign Policy cikkben a következőket olvashatjuk:

A brüsszeli terrortámadások komoly kérdéseket vetnek fel azt illetően, hogy a belga biztonsági szervek miért voltak képtelenek megvédeni olyan fontos célpontokat, mint a város repülőtere, annak ellenére, hogy a saját hírszerzésük figyelmeztette őket, az Iszlám Állam fegyvereseinek támadási szándékára.

[...] Tavaly a belga kormány, amikor hírét vette, hogy egy szélsőséges csoport robbantásos és fegyveres merényletet tervez a párizsi [...] támadás stílusában, lezáratta a fővárost.

A lezárást négy nap után feloldották, a kormány teljesítménye pedig kritikákat váltott ki, amiért [a rendvédelmi szervek] mindvégig le voltak maradva a terroristákhoz képest. A belga hatóságokat azért is bírálat érte, mert még a merénylet előtt megfigyeltek és követtek több személyt az elkövetők közül, de a francia partnereiket nem tájékoztatták erről.

[...] Belga nyomozók azt mondták a múlt héten, Abdeslam elfogását követően, hogy egy sokkal nagyobb hálózatot lepleztek le, mint amire eredetileg számítottak. De ahogy a hatóságok [...] próbálták felkutatni és összegyűjteni a fegyvereseket, kedden az Iszlám Állam bombát robbantott Brüsszel fő repülőterének indulási oldalán. [...]

Terrorelhárítási szakértők szerint Belgium egy terroristahálózattal áll szemben, amely a szír háború eszkalálódását követően mély gyökeret vert az ország társadalmában. [...] 562 belga állampolgár harcolt Irakban vagy Szíriában. Közülük legalább 124-en brüsszeliek voltak. Figyelembe véve, hogy Belgium lakossága 11 millió fő, az ország fajlagosan több harcost küldött a szír [háborúba], mint bármely európai állam. [...] Legalább 75-en visszatértek, ami szinte lehetetlenné teszi az ország kicsi, alulköltségelt biztonsági szervei számára, hogy mindannyiukat megtalálják.

A még nagyobb gond az, hogy egy ilyen jól működő terrorista hálózat egyáltalán létre tudott jönni - mondja Bruce Hoffman, a Georgetowni Egyetem Biztonsági Tanulmányok Központjának igazgatója - [az Iszlám Állam magas rangú vezetői] élnek Belgiumban, ahol végrehajtók és szimpatizánsok hálózatát hozhatják létre.

Tavaly a belga bíróság a Sharia4Belgium szélsőséges szalafita szervezet 45 tagját ítélte el terrorizmus vádjával. [...] A csoport vezetője, Fouad Belkacem, aki fiatalokat képzett ki fizikailag és pszichikailag a fegyveres harcra, [...] 12 évet kapott. [...]

Egy másik prominens toborzóembert, Khalid Zerkanit [szintén] 12 év börtönre ítélték, mert szerepet játszott több harcos Szíriába juttatásában.

[...] Charles Michel belga miniszterelnök tavaly [...] bejelentett egy sor új biztonsági intézkedést, többek közt [...] a még bűncselekménnyel meg nem vádolt, de terroristagyanús egyének fogva tartási idejének meghosszabbítását.

Februárban belga tisztségviselők közölték, hogy tervezik a büntetés-végrehajtási és nyomozati költségkeret megduplázását, így 446 millió dollárt [költenének erre a célra]. A terv kitér a Molenbeeket is magába foglaló kerület ezer további rendőrrel való ellátására 2019-ig. [...]

Jó, hogy van radikalizáció elleni osztály a rendőrségen, de csak nyolcan vannak - mondta el egy telefonkonferencián [Matthew Levitt terrorelhárítási szakértő].

[...] Levitt szerint a hatóságok területi elosztása [aránytalan], figyelembe véve, hogy csak Molenbeekben 47 mecset található, és Belgiumban az imámok túlnyomó többsége nem beszéli a helyi nyelveket, ezért a radikalizáció elleni programokhoz nem épp ideális partnerek.[...]

A novemberi párizsi támadások után a belga parlamenti bizottság oknyomozást indított azt illetően, hogy a biztonsági szervek miért voltak képtelenek "összekötni a pontokat" a támadókkal kapcsolatos információk tekintetében.

[...] A belga hatóságok egy erős ellenféllel állnak szemben. Az Iszlám Állam európai végrehajtói komoly felkészültségről tettek bizonyságot a kommunikációs biztonság terén, többek közt egyszer használatos telefonokat (ún. burner) és titkosított kommunikációs eszközöket is használtak. Jó minőséget garantáló irathamisítókkal készíttették el a papírjaikat, és hatékonyan használták Európa nyitott határait a merényletek tervezése során. [...]

Korábban azt halottuk a hírszerző ügynökségektől, hogy az ilyen jellegű támadások ideje lejárt [...] - mondta Robin Simcox terrorizmus- és hírszerzési szakértő [...] - Hogy a jövő terrortámadásai szervezetektől független, "magányos farkasok" által elkövetett akciók lesznek. A tömeges áldozatokkal járó, kiterjedtebb hálózatot feltételező akciók végrehajtása olyan szinten van kitéve a lebukás veszélyének, hogy azokat a rendőrség könnyen kiszúrná. [Legalábbis ezt gondoltuk mostanáig. A novemberi párizsi támadás bebizonyította, hogy tévedtünk, és a mai eseményekkel még biztosabbak lehetünk benne.]

Végül szemezgessünk a The Atlantic egy írásából.

A novemberi párizsi vérengzés óta a belga hatóságok igyekeznek megbirkózni az iszlamista erőszakkal, de szervezeti kudarcok, emberhiány és kommunikációs nehézségek akadályozzák a munkát. [...]

Bár a támadások részleteit még nem tárták fel és rekonstruálták teljes körűen, azért vannak árulkodó jelek arról, hogy miért bizonyult túl nagy feladatnak a merénylet elkerülése. Belgium régóta az iszlamista terror egyik központja, de az állam szervezeti rendszerének és Európához való viszonyának bizonyos vonatkozásai is megnehezítették a kormány számára a küzdelmet. [...]

[Thomas Jocelyn, a Foundation for Defense of Democracies magas rangú tagja szerint] a belga terrorelhárítási vagy hírszerzési hivatalnokok közül senkit nem lepnek meg ezek az események. Egészen 2014 óta mondogatták a belga hatóságoknál, hogy előbb-utóbb sor kerül majd erre.

Brüsszel Molenbeek negyedében, a belga dzsihadizmus központjában egy elszigetelt muszlim közösség él, magas a munkanélküliek aránya, gyenge az oktatás színvonala, és hiányoznak a kormányzati szolgáltatások. Ezek a problémák nem voltak ismeretlenek már a párizsi támadások előtt sem. [...] Több megfigyelő is aggodalmának adott hangot a molenbeeki dzsihadizmussal és a rendfenntartás tavaly novemberig tartó hiányával kapcsolatban. [...]

[Abdeslam március 18-i elfogása] után a hatósági vezetők kicsit lazítottak a látványos szigoron. A helyi idegenforgalmi hatóságok reklámkampányba kezdtek a potenciális látogató meggyőzésére arról, hogy Brüsszel továbbra is biztonságos és pezsgő város. Közben Belgium a kulisszák mögött igyekezett rendezni a sorait. A kormány azon volt, hogy munkaerővel és pénzzel erősítse meg a titkosszolgálatát. A Reuters jelentése szerint az állam méretei miatt Belgium hírszerző közössége vélhetőleg kisebb a szomszédos országokénál, annak ellenére, hogy a dzsihadizmus problémája fennáll.

Több elemző is a belga terrorelhárítási tisztségviselők túlterheltségét okolja, amiért nem sikerült lefülelni és megakadályozni a párizsi támadást, noha több támadó tudvalevőleg a terrorizmushoz köthető volt, és már tavaly november előtt is összetűzésbe került a hatóságokkal. A város novemberi lezárását követően aztán a belga hatóságok bejelentettek [egy sor biztonsági intézkedést - lásd feljebb].

De a probléma túlmutat a hatóságok személyzeti gondjain. Belgiumon belül a hatékony rendfenntartást hosszú ideje fennálló etnikai szakadás akadályozza. Az országhatáron kívül pedig a hírszerzési információk európai kormányok közti megosztásának kudarca és a lehetséges terrortámadások körüli óriási információs zaj teszi különösen nehézkessé a rendőri munkát.

Először is itt van a belső dinamika. Belgium, az I. világháború után létrehozott közel-keleti államokhoz egészen hasonló módon egy törékeny, mesterséges alkotás, a francia és flamand anyanyelvek mentén kettéhasítva [...] [lásd feljebb.]

Ezen felül a különböző európai rendőrségek között nincs hatékony együttműködés. Ez különleges kihívásokat eredményez, nemcsak azért, mert a terrorizmus nemzetközi jelenség, hanem azért is, mert a schengeni határrendszer lehetővé teszi az embereknek - és köztük a támadóknak is - az egyszerű határátlépést. A belga hatóságok még tavaly november előtt kihallgatták a párizsi támadókat, de az információt nem osztották meg a francia hatóságokkal. [...]

Továbbá annyi adat kerül így is a terrorelhárítók birtokába, hogy azt szinte lehetetlen a maga teljességében feldolgozni.[...]

A terrorizmus egy világszerte igen hatékony taktika, mert emberek egy kis csoportja számára teszi lehetővé a hisztériakeltést, aránylag kis munkaerő felhasználásával, illetve mert lehetetlen teljesen kiküszöbölni még egy rendőrállamban is. Ahol létezik egy megszállott terroristacsoport, ott gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb sikerüljön véghez vinniük valamit. De Belgiumban a dzsihadisták egy a tevékenységük kifejtésére szokatlanul alkalmas társadalmat találtak, és ki is használták azt.