Nyilvánvalóan minden Olvasóm számára ismeretes az elmúlt napokban Kövér László (gyengébbek kedvéért 2015-ben Magyarországon az Országgyűlés Házelnöke) és Kovács Ákos (Kossuth díjas előadóművész) által tett egybecsengő nyilatkozat azt illetően, hogy mi a nők "dolga", és mi nem az. Gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt feltételezem, hogy a feminizmus témájában írt bejegyzésem óta minden kedves Olvasó számára egyértelmű az én véleményem a témáról. Mégis idekívánkozik pár szó a kijelentések utóéletéről.

Az, hogy az efféle kinyilatkoztatások olykor visszaütnek az azokat szavakba formáló személyekre, nem megszokott, ám annál üdítőbb jelenség. A miniszterelnökséget vezető Lázár János erre adott felelete ennél kevésbé meglepő, de annál elkeserítőbb.

A Telekom a következőket mondta el a történtekkel kapcsolatban:

"cégünk nem tartja összeegyeztethetőnek az előadóművész egy televíziós csatornán adott interjújában elhangzottak szellemiségét csoportunk hitvallásával és értékrendjével. 

A Magyar Telekom Csoport elkötelezett abban, hogy nőknek és férfiaknak egyaránt azonos munkafeltételeket és karrierlehetőséget biztosítson, és minden körülmények között fenntartsa a vállalaton belüli nemi egyenjogúságot. Emellett kiemelt figyelmet fordít arra, hogy támogasson olyan kezdeményezéseket, sőt indítson olyan önálló programokat, amelyek lebontják a meglévő társadalmi és nemi akadályokat a munkaerőpiacon, és egyenlő feltételek és lehetőségek mellett teszik lehetővé mind a nők, mind a férfiak számára a magánéletben és a munkában egyaránt sikeres élet megvalósítását."

Fakultatív jelleggel külön vita indítható azzal kapcsolatban, hogy a cégóriás csak úgy mondta, vagy valóban komolyan is gondolja ezeket a szavakat - jelen írás nem ezzel a kérdéssel foglalkozik. Nemzetünk eme jeles vezetője, a Miniszterelnökséget vezető miniszter ugyanis ezt a kérdést a sarokba dobva, kontextusukról és valóságtartalmukról leválasztva a fenti szavak értelmével szállt vitába.

Lázár ugyanis azzal hozakodott elő, hogy Ákos (és Kövér) véleményének az el nem fogadása véleménydiktatúra, márpedig egy német cégnek igazán kéne, hogy legyen fogalma a diktatúráról.

Ez a kijelentés több szempontból is aggályos.

1. A Telekom és a Harmadik Birodalom (amire Lázár úr minden bizonnyal utal - ennek tagadása mérhetetlen cinizmusra vallana, és az érvelést egyúttal teljesen hiteltelenné is tenné) közötti egyetlen összefüggés az, hogy mindkettő központja Németország területén található, vezetőik pedig német állampolgárok. Erre az összefüggésre alapozta Lázár a fenti kijelentését, ami természetesen tökéletesen egybecseng a Fidesz-kormány nemzetállam- és nemzeti karakter-orientált szemléletmódjával. Azonban ez a következtetés, a történelmi fejlődést szem előtt tartó közönség előtt nem állja meg a helyét. Minimális műveltséggel nem jelent kihívást észrevenni a Telekom hátterét jelentő mai Németország elkötelezettségét a náci eszmével szemben. A német identitás részét képezi a Harmadik Birodalommal való szembefordulás. (Ajánlott olvasmány a témában Romsics Gergely A Harmadik Birodalom hosszú árnyéka. A hitleri örökség feldolgozása a demokratikus Németországban című írása, Rubicon Történelmi Magazin 2011/2. különszám).

Plusz, aki nemzetekben, nemzetek (megmásíthatatlan) karakterisztikájában, nemzetek hozzáállásában stb. gondolkodik, az olvasson utána, hogy a Harmadik Birodalmat valamint a nemzetiszocializmus eszméjét mennyire utasította vissza a korabeli (nemzeti gyökereit identitásává tevő) magyar kormány és közvélemény. Óvatosan kellene ráncigálni ezt a kérdést, mert könnyen visszaüthet. Míg Németország (értsd: Németország mint politikai intézmény - a német népről ilyesmit átfogó jelleggel nem lehet kijelenteni, mert mint minden nép, a német is a legkülönfélébb emberek összessége) felvállalta a történelmi felelősséget Hitler országlásáért, Magyarországon jelenleg a magyar társadalom hasonló jellegű felelősségének a módszeres elmaszatolása folyik - hol a kormány hallgatólagos beleegyezésével, hol kifejezett részvételével.

2. Lázár a szólásszabadság korlátozásával (tájékozott ember lévén feltételezhetően szándékosan) összemossa az Ákos és Kövér László által tett, egyenlőség elvével szembehelyezkedő megnyilvánulás elutasítását.

Tegyük fel, hogy Ákos álláspontja a szólásszabadság elvének fényében elfogadható mint magánvélemény. Ebből hol következik az, hogy a Telekom következetlenséget vagy erkölcstelenséget visz véghez, amikor ettől a magánvéleménytől elhatárolódik, és nem vállalja a továbbiakban Kovács Ákos produkciójának támogatását?

A szólásszabadság ott kezdődik, de nem ott ér véget, hogy bárki bármit mondhat. A történet tovább is van: a kimondott szót lehet kritizálni is, ez is a szólásszabadság része.

Az persze a szólásszabadság korlátozását jelentené, ha egy egyébként a jogrendszer által mindenkinek biztosított támogatást vonnának meg az előadóművésztől a véleménye miatt, csakhogy itt nem ez történt!

3. Kövér és Ákos részéről a (jobboldalon széles körben bírált) polkorrektség nyelvtani követelményeit kielégítő szóhasználat senkit nem szabadna, hogy megtévesszen. A polkorrektség - jóval nehezebben tetten érhető - etikai kritériumai ugyanis nem teljesültek. Ákos és Kövér nyilván nem is akartak megfelelni ezeknek a kritériumoknak, ez esetben viszont álságos a polkorrekt szóhasználat: kitehették volna nyíltan a csizmát az asztalra, és kimondhatták volna, hogy szerintük a nő másodrangú ember. Az se lett volna persze rokonszenvesebb dolog, ha így tesznek, de legalább őszinte lett volna.

4. Elfogadhatatlan továbbá az a csúsztatás, amivel a magyar kormány és annak különböző szócsövei a gyermekvállalás és a munka, a társasági élet és az anyaszerep összeférhetetlenségét mint valami tagadhatatlan axiómát használják hivatkozási alapul. Mint arra többen rámutattak, a két szerepkör, bár összehangolásuk kihívásokkal járhat, nemcsak hogy meg tud férni, de bizony a mai világban meg is kell, hogy férjen egymással. A családok egy kiváltságos és sajnálatos módon kicsi részét leszámítva az anyáknak konkrétan nincs más választásuk, mint lehetőség szerint annyit vagy épp többet keresni, mint amennyit a férjük hoz a konyhára.

Véletlenül épp a mostani kvázi-botránnyal egy időben került bejelentésre egy kormányzati intézkedés, amelynek keretében a három- vagy többgyermekes családok számára tízmillió forintnyi vissza nem térítendő támogatást (és további kedvezményes hitellehetőséget) adnának. Tudjuk, hogy a kormánynak nem szokása az ilyen grandiózus projektek előtt a megfelelő hatástanulmányokat készíteni, így ebben az esetben is felmerül a kérdés, hogy kellően átgondolták-e, mennyire szerencsés, ha ilyen mértékben kell az adott esetben anyagi okokból csak egy vagy két gyermeket vállalóknak hozzájárulniuk a háromgyermekesek háztartási és egyéb költségeihez. Az átgondolatlanság jele lehet az is, hogy a segélyezés rendszerének alig egy éve történt megszigorításával  ellentétes irányba hat, ha mostantól - nyersen fogalmazva - pénzért lehet gyermeket vállalni.

És ha fenntartható lesz is ez az intézkedés, akkor sem tehetünk úgy, mintha a XXI. század nőjétől elvárható lenne, hogy elégítse ki őt szellemi és szociális értelemben a házimunka és a kizárólag a férjével és gyerekeivel való szociális érintkezés.

A kenyérkereső férfi is (Ákos szavaival élve) "tartozik valakihez", pedig nem marad otthon házimunkát végezni. Ergo a nő otthonán kívül történő munkavállalása sem csorbítja a valakihez való tartozását, ami egyébként, ha már boncolgatni kezdtük a kérdést, az emberi, és nem a női princípium része kellene, hogy legyen. Ha egyáltalán létezik bármilyen princípium, ami ezt előírhatja. Ugyanis nem azért tartozunk valakihez, mert ez a dolgunk.

És egyébként is, mindennek mi köze van ahhoz, hogy ugyanazért a munkáért férfi és nő különböző bért kap?

Miért volt Ákos szponzorálásának kérdése annyira fontos, hogy Lázár is megszólaljon vele kapcsolatban?

Az, hogy Lázárnak van ideje Ákos Telekom általi szponzorálásának kérdésére, nem meglepő. Szakít rá időt, mivel ez most alkalmat ad neki a Telekommal korábban megkezdett háború folytatására. Ha nem a Telekom lenne történetesen az a cég, lehet, hogy nem foglalkozna ennyit az egésszel. Persze ez is sokat mond el arról, hogy mik az elképzelései a világról és benne az ő helyéről.